Nekem bejött a péntek 13

Mindenben segített a világháló! – ezzel a címmel jelent meg egy velem készített interjú az e heti Blikk Nők-ben. Apropója az Internet világnapja (május 18.) volt, ezen belül nekem a keresés témakörét szánták. A lap profiljának megfelelően, közérthető nyelven meséltem arról, hogyan indult az internetes “karrierem”, mi minden történt az elmúlt 12 évben, hogyan használom az internetet és a keresőt. A riport elkészülte után egy jó hangulatú fotózás következett, majd kézhez kaptam a cikk tervezetét. Ami a rendelkezésre álló helyre befért, benne is maradt az eredeti beszélgetésből, így is kereknek tűnt, de valahogy mégis hiányérzetem volt. Akkor jött az ötlet, hogy amint az utcára kerül a lap, megmutatom neked is, de kiegészítem azokkal a kimaradt sorokkal, amikkel még színesebb lehet az egész. S ha már színek, a kiegészítéseket halványabb betűkkel írtam, így látható az eredeti koncepció is.

Barátok, nyaralás, albérlet…

Jól emlékszem arra, amikor 1997 nyarán elkezdtem internetezni: péntek volt, és 13-a - meséli Kéner Eszter (31). – Kezdetben csupa idegen nyelvű oldal szerepelt a keresési találatok között, hiszen itthon akkoriban még gyerekcipőben járt minden, ami az internettel kapcsolatos. Arra viszont így is hamar rájöttem, ha okosan adom meg, hogy mit szeretnék megtalálni, akkor előbb-utóbb meg is lelem. Így kezdtem el például honlapkészítést tanulni: rábukkantam egy kezdőknek szóló leírásra, és pontról pontra követtem az utasításokat. Hamarosan elkészült életem első weboldala, amin mindössze ennyi szerepelt, fehér alapon fekete betűkkel: Hello. Kis lépés az emberiségnek, de óriási lépés nekem. A sikerélmény szárnyakat adott, én pedig nekiláttam weblapokat készíteni. Először csak személyes használatra, de később elkezdtek jönni a fizetős megrendelők is. Máig őrzöm e kezdetleges weboldalak mentéseit, mintegy mementóként, hogy ha az ember lánya valamit meg szeretne tanulni autodidakta módon, igenis meg lehet. Tovább képeztem magam, és egyszer csak az ország egyik vezető portáljának webszerkesztői székében találtam magam, csupán csak 3 évvel az ominózus Hello után.

A neten élt

- Akkoriban 220 km-re laktunk Budapestről pici gyermekemmel, egy nap leforgása alatt kellett albérletet és bölcsődét találnom. Az internet segítségével azonban ez sem volt gond… Ebben az időszakban gyakran mondogattam, hogy tulajdonképpen az interneten élek, hiszen nem volt olyan területe az életemnek, amelyikbe ne “folyt volna bele” a net. Akár fogyókúrás technikákat keresgéltem, akár a kisfiam ellátása, cseperedése körül merültek fel kérdések, akár a helyi önkormányzati rendeletek útvesztőjében kellett eligazodnom, a világháló mindenben segített! Soha nem éreztem sem magányosnak, sem elveszettnek magam, az a tudat, hogy minden kérdésemre választ kapok, minden gondomra megoldást lelek, egyszerűen meghatványozta a magabiztosságomat.

Körutazást tervez

- A dolgok azóta sem változtak igazán, még mindig az internetes kereső az első, ahova nyúlok, ha valamilyen kérdésem van, legyen az a weblapokkal kapcsolatos elakadásomra keresett válasz, de akár egy dalszöveg egyik sorát vagy a lombhullató fák fajtáit is ott keresem meg. Sőt, az utazásaimat is a világhálón szervezem meg, akkor is, ha csak a kerületen belül megyek valahová, és akkor is, ha Bécsbe készülök, de érkeztem már Párizsba is komplett forgatókönyvvel. Sok-sok éjjelen át bújtam az internetet utazás előtt, mivel csupán három napnyi Franciaország várt ránk, egy percet sem szerettem volna céltalan bóklászással tölteni. Minden nevezetességet ismertem már előre, tudtam, mi milyen messze van a szállodától, hogyan jutunk el oda és mi van esetleg még a környékén.. Apropó, szállás. Igen, azt is a neten át foglaltam. Úgy kezdtem el a keresést, ahogy bárki tenné; csak annyit írtam be: Párizs szállás. A második, kereséssel töltött nap végére már szinte átláthatatlan messzeségbe kerültem az első keresőszavaktól, de sokkal hatékonyabb is voltam, mert már tudtam, mit kell beírnom, hogy csak olyan szállások kerüljenek a látóterembe, amire nekem szükségem van. Olcsó, de nem elhanyagolt, megfelelő helyen fekvő és persze olyan, amit nem kell előre, itthonról kifizetni, elég csak érkezéskor, neadjisten távozáskor. Természetesen elolvastam a véleményeket is a szóba jöhető szállásokról, s ahogy egy-egy újabb név elém került, már írtam is be a keresőbe, így a végére már valóban minden fontos információnak birtokában voltam. Ugye nem kell mondanom, mekkora nyugalmat ad az így meghozott döntés? 
Ma már annyival módosítom utazás előtt a keresési stratégiát, hogy használom a Google térkép szolgáltatását is, ahol kis virtuális rajzszögekkel bejelölgetem a fontosabb helyszíneket, majd ezekhez képest keresek szállásokat, sokszor ott helyben, a Google Térképben. Pár éven belül pedig szeretnék elindulni egy olyan körutazásra, amit szintén így, online módon fogok szépen lassan kidolgozni. Azt is pontosan tudni fogom, mikor és hol kell majd lekanyarodnom az Alpok hegyei között, és hogy valóban arra megyünk-e, amerre szeretnénk.

Közösségek

- Szerintem az a legcsodálatosan abban az internetes világban, amelyben most élünk, hogy közösségek vannak, de nem úgy, mint régen, amikor csak egy csevegőcsatornán beszélgettünk másokkal, hiszen most már akár egy-egy cikk apropóján is kialakulhatnak eszmecserék.
- A fiam 1998-ban született, úgyhogy fiatal anyuka voltam. Szerencsére azonnal találtam a neten egy közösséget, akik mellém álltak, és támogattak, ők voltak a második családom. Akad közöttük, aki örökre “netes ismerős” marad, ám olyan is, akivel személyesen is sikerül összefutnunk. Számomra fontosabb, hogy ismerem őket, mint az, hogy hol beszélgetünk!

És amikor nem barátokat keresek/találok..

.. milyen esetekben hívom segítségül a Google-t, “A” keresőt? Mikor, mire használom leggyakrabban?

• mértékegységek átváltására, pl.: beírom ‘1 pound in kg’ és már meg is kaptam a pontos választ
• számológépnek, pl. 13*26 és máris megvan az eredmény
• természetesen képeket is a Google keresőjében keresek, akár pontosan tudom, mit keresek, akár pont azért írom be a szót, mert fogalmam sincs, hogyan nézhet ki pl. egy lappantyú
• új mosógépet is az internet segítségével fogok választani, a legegyszerűbb keresőszavakkal indulok neki, majd sorban rákeresek a felmerülő nevekre és újra elveszek kicsit a világháló szövevényeiben – mire kibogozom a fonalakat, döntésem megalapozott és átgondolt lesz.
• helyesírás-ellenőrzőnek is használom, amikor nem tudom, hogy pl. valaki nevét pontosan hogyan írják, beírom úgy, ahogy gondolom, majd a Google kijavít, ha az én verzióm rossz volt
• betegségek, kisebb egészségügyi gondok idején is a Google-t hívom első segítőtársnak –  a biztos rosszat is jobb tudni, mint bizonytalanságban lenni, így addig keresek, amíg nem találok választ a kérdésemre

És még mi mindent keresek és találok a kereső segítségével?

Háttérképet, ajándékot, pontos időt, kerékpárt, óvodát, általános iskolát, kisebb számítástechnikai gubancra megoldást, nagyobbra szerelőt, számítógépes programokat, kiegészítőket, éttermet, mozit, koncertet, ruhát, cipőt..

Egyszóval szinte bármit. :)

És te? Mi mindent szoktál keresni és találni? Mi az, amit hiába kerestél? Mik a legnagyobb sikereid? Vagy esetleg van valamilyen érdekes történeted, ami a fentebb a leírtakról jutott eszedbe?

Magazin fotók: Tucsek Tündi

Kapcsolódó cikkek: